Fényből a sötétbe
Békésen aludtam, és erre anyu rázogat az ágyban.
- Mi van!
- Kelj fel, mert már hét óra, és megbeszéltük hogy még én a találkozón vagyok te elmész a húgodért a nagyihoz! Nem rémlik?
- De. Egy pillanat és megyek, csak felöltözöm!
- Jó, de igyekezz!
- Rendben!
Ez nem igaz. Miért találta ki a húgom hogy minden pénteken a nagyinál alszik, ráadásul anya a nyári szünetben minden szombaton valami hülye találkozón van egész nap, ezért mindig nekem kell menni érte, plusz egész nap rá vigyázok.
Kimásztam az ágyból és felvettem a kedvenc fekete pólóm, meg a farmeromat. Bementem a fürdőbe és megmostam a fogam.
- Leó, gyere már!
- Jó már megyek!
- Én megyek, reggeliz meg és te is menj el Lénáért végre.
- Mikor jöhet haza végre egyedül?
- Még csak kilenc éves!
- Igen, de én tizenhét és lenne jobb dolgom is annál mint hogy rá vigyázzak.
- Ne szemtelenkedj vagy egy hét szobafogságot kapsz.
- Jó.
- Na de mindenesetre én indulok! Szia!
- Csá.
Bosszúsan leültem és megettem a pirítósom! Mikor megettem felvettem a tornacipőmet és elindultam Lénáért. Húsz perc alatt értem oda. Csengettem. Ha lenne hozzá kulcsom csak ki kéne nyitni és bemennék.
- Szia!
- Szia, hol van Léna?
- Épp reggelizik. Gyere be, és ülj le még megeszi.
- Oké.
- Szia Leó!
- Szia húgi! Edd meg a palacsintát és induljunk!
- Rendben!
- Jó volt itt aludni?
- Igen, megettem!
- Na akkor gyere! Szia nagyi!
- Sziasztok!
- Nincs meleged fekete pólóba?
- Nincs.
- Miért hosszú nadrágot vettél?
- Mert a térdet nem szeretem.
- Miért nem vágatod le a hajad?
- Mert így szeretem.
- Mikor lesz barátnőd?
- Ha majd megtalálom az igazit.
- És az mikor lesz?
- Nem tudom.
- Miért fekete a hajad, és miért kék a szemed?
- Azért mert így születtem, és egyébként a hajam annyira nem hosszú, csak az vállamig ér.
- Miért nincs frufrud?
- Van.
- Nem is, a frufru az olyan amilyen nekem van. Neked oldalra van söpörve!
- Nem úgy értettem, de inkább hagyjuk.
- Mikor érünk haza?
- Mindjárt.
- Mikor van az a mindjárt?
- Most.
- Tényleg?
- Nem.
- Akkor mikor érünk haza?
- Most. Befelé.
- Oké!
- Én megyek a szobába, te is menj a tiédbe, és be ne gyere hozzám!
- Rendben.
Amint beértem a szobámba bekapcsoltam a gépet, és a haverom rögtön rám írt.
- Szeva, haza vitted a húgod?
- Ja, szerencse hogy neked nincs húgod.
- Nem, csak egy bátyám aki minden héten más csajt hoz haza.
- Vajon te is ilyen leszel?
- Á, nem, dehogy J
- Leó, van valaki a szobámba!!!!!!!
- Mindjárt jövök csak a húgom ordít.
- Mi bajod van? Te jó ég!
- Leó, csinálj valamit!
- Mégis ki a franc vagy?
- Te vagy Leó?
- Igen. És te ki vagy? – Két lépést előrébb jött – Ne jöjjön közelebb!
- Különben, mi lesz? Tán megölsz?
- Nem, nem tudom, csak tűnjön el!
- Miért mennék?
- Mert senki nem hívta meg, és úgy néz ki mint egy sötét gyilkos!
- Majdnem, igazából fekete gyilkos vagyok!
- Tűnjön innen vagy magába döfök egy konyhakést!
- Rendben, elmegyek, de a családod és te most bajban vagytok! – Mondta, és komolyan is gondolta.
- Gyere Léna te is a szobámba!
- Oké, de most mi lesz, és honnan tudta a neved?
- Nem tudom. Ülj az ágyra!
- Itt vagyok!
- Na, mi volt a húgod baja?
- Valami fura alak volt a szobájába, azt mondta magáról hogy Fekete gyilkos! És még a nevemet is tudta. És azt mondta hogy mos az egész család bajban van!
- Úr isten! Hívtátok a rendőrséget?
- Persze, pont hinni fognak nekem te lökött!
- Jó, igazad van. De akkor mit fogsz csinálni?
- Még nem tudom, de az biztos hogy egy darabig meghúzom magam.
- Ezek szerint nem jössz holnap?
- Azt nem hagyom ki e miatt, ne aggódj J
- De a húgod nem jöhet!
- Eszem ágában sincs vinni, megőrültél? Szerinted elvinném egy buliba?
- Nem, annyira még te se vagy őrült J
- Én léptem, csá!
- Csá!
- Na húgi, mit akarsz csinálni?
- Felhívni anyát, és elmondani neki hogy mi történt!
- Ezt az egyet kivéve! Ha elmondjuk anyának hogy mi történt, tuti nem enged el holnap a buliba!
- Akkor szóljunk az FBI- nak!
- Még mit nem! Nem hinnék el ezt a marhaságot, plusz még a bolondokházába is becsuknának!
- Akkor mégis mit tegyünk?
- Tartjuk a szánkat, és nem mondjuk el senkinek!
- Hazajött anya!!
- Nehogy elmondd neki! Hallod!?
- Képzeld mi történt! – kezdte el Léna – Volt itt egy fura alak aki tudta Leó nevét és azt mondta hogy az egész család bajban van amiért Leó nem hallgatott rá!
- Ne higgy neki anya! Nem történt semmi ilyen, csak kitalálta az egészet!
- És mégis miért talált volna ki ilyet?
- Leó azért tagadja hogy holnap elengedd abba a buliba!
- Márpedig ezek után nem megy el! Hívjuk a rendőrséget és elmondjátok nekik mi történt!
- Muszáj elengedned, kérlek! És nem hívatjuk a rendőrséget, mert biztos nem hinnének nekünk!
- Jó, a rendőrséget nem hívjuk, de a buliba akkor se mehetsz el!
- De anya, nem lesz semmi baj!
- Nem mész és kész!
Dühösen felmentem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Az a kis hülye mindig mindent tönkretesz! Anya meg mindig kitalál valami kifogást hogy ne mehessek! Ez annyira igazságtalan. De nem érdekel, akkor is elmegyek! Ha kell az ablakon mászok ki!
- Leó, ne zárkózz be a szobába ha veled beszélek!
- Azt csinálok amit akarok, nem mondhatod meg mit tegyek!
- Megmondhatom hogy mit tegyél, mert az anyád vagyok!
- Soha nem engedsz el sehova, pedig mindig megcsinálom amit kérsz!
- Csak túl sokszor pofázol vissza, mint most!
- Persze, mert mindig felidegesítesz!
- Ha szót fogadnál, nem kéne kiabálnom veled, és nem lennél ideges!
- Komolyan, néha úgy érzem nem is ebbe a családba tartozom!
- Kicsim, ne mondj ilyet!
- Miért, mi lesz!? Tudod mit? Inkább hagyj!
Azzal leültem bekapcsoltam a gépet beraktam a Dead by april-tól a Withim my heart-ot és max hangerőre állítottam. Nem érdekelt se anya, se a húgom, se a csinos lány aki az ablakban áll melltartóban. Se az hogy a szomszédban az öreg boszorka ordított hogy halkítsam le a zenét, akinek korához képest nagyon jó a hallása. Mindezt kizárva magamból csak a zenére koncentráltam és arra hogy, hogy juthassak ki a szobából anélkül hogy észrevennének. Mivel hogy csak holnap kell kiszöknöm, ezért elmentem és lezuhanyoztam. Mikor végeztem visszamentem a szobámba, és megint ott volt az, az alak.